Egy év hosszú idő. Egy éve mit csináltál? Egy év alatt megváltozhat a hajad színe, a kedvenc ételed, a baráti köröd, az életed. Sokszor elgondolkozom, mit csináltam egy éve?

Főleg, amikor Foci VB/EB van, elkap a nosztalgia, elkezd kattogni az agyam. 2006-ban Németország rendezte a Foci világbajnokságot. Az volt az első, amit figyelemmel kísértem. Akkoriban a brazíloknak szurkoltam, hiszen még sztárnak számított Ronaldo, meg Ronaldinho. Az olaszok nyertek, a franciák ellen. Ennek örültem, ha nem a Brazíl Válogatott, bárki csak ne azok, akik kiejtették őket.
2008-as EB-re már képbe voltam. Új kedvenc kellett, hiszem a brazílok nem vehettek részt (még a kedvemért sem) az osztrák-svájc rendezésű bajnokságon. És akkor jöttek a spanyolok. Az egész keretet tudtam, tudtam ki mikor született, és megjósoltam, hogy Piqué milyen jól mutatna Shakira mellett (azt hiszem 2011-ben jöttek össze hivatalosan).
2008-ban EB-t nyertek a spanyolok, 2010-ben megnyerték Dél-Afrikában a világ bajnokságot, majd 2012-ben ismét ők voltam Európa legjobbjai.
2014-re elfáradtak, Casillas se volt a régi (attól függetlenül imádom, és imádni is fogom), kiestek gyors Brazíliában, majd 2016-ban Franciaországban sem alkottak nagyot.
Őszintén bízom benne, hogy 2018-ra visszatérnek, és legalább a TOP4-ben ismét ott lesznek. Ennyi jár Iniestának a nyugdíjba vonulása előtt. Ennyi jár nekünk, drukkereknek. Hiszen megtanulunk velük együtt küzdeni.

És ezzel mit akartam mondani? Hogy nekem nem január elseje az, amikor összegeznem kell az elmúlt éveket, nekem a foci EB/VB nyitó mérkőzése az.
Ígérem az új történetben kevés foci, sok ló és még több kavarodás lesz. Egy év.